Az ember rendje

Régen, még valamikor az ezredforduló táján vásároltam meg Luc Ferry: Új rend: Az ökológia című írását, amit az Európa Könyvkiadó jelentetett meg még 1994-ben, a kis puhafedeles Mérleg sorozatában.

A kötetből lazán kimaradt a tartalomjegyzék, amit minden további szószaporítást megelőzően pótolnék:

1. Bevezetés: A humanizmus zárójelei 7.o.
1. Állatperek 7.o.
2. Pererskedő fák 21.o.
3. A népek ópiuma vagy az új eszme 26.o.
4. A három ökológia 32.o.
5. A “harmincas évek”, avagy a modernizmus három kritikája 36.o.
2. Első rész: Az állat, avagy a fajok keveredése 45.o.
1. A természetellenes ember 47.o.
2. A “állatok felszabadítása”, avagy: jogokat az állatoknak! 75.o.
1. Az állat és az automata 79.o.
2. Az utilitarizmus és az “állatfelszabadítási mozgalom” 88.o.
3. Sem ember, sem kő - a kettős természetű lény 117.o.
3. Második rész: A Föld árnyai 143.o.
1. “Gondolkodj úgy, ahogy a hegyek” - a “mély-ökológia” nagy céljai 145.o.
1. A “nyugati civilizáció” bírálata - forradalom kontra reformpolitika 162.o.
2. A humanizmusellenesség, avagy “a természet fontosabb” 166.o.
3. Frankenstein és a boszorkányinas: terítéken a technika 176.o.
4. A “biocentrizmus”, avagy az élet kultusza 179.o.
5. A félelem, mint politikai szenvedély 186.o.
6. Etika és tudomány. Vissza az “objektív” erkölcsökhöz! 190.o.
2. A náci ökológia: az 1933. novemberi, az 1934. júliusi és az 1935 júniusi törvények 202.o.
3. A különbözőség dicsérete, avagy a baloldaliság megtestesülései. Az ökofeminizmus 230.o.
4. A demokratikus ökológia és a természet jogai 261.o.
4. Eplógus: Nacionalizmus és kozmopolitizmus - a három kultúra 299.o.

Már a tartalom áttekintéséből látható, hogy Luc Ferry egy humáncentrikus álláspontból igyekszik kimozdulni, főleg filozófiai eszközökkel. Érdemesnek tartottam ennek az elmúlt huszonkettő évnek a távlatából újraértelmezni a könyvben lefektetett álláspontokat, megvizsgálni, mi az, ami időközben meghaladottá vált, esetleg mit milyen teljesen új alternatíva váltott fel, ha történt bárminemű változás az emberiség esztétikai felfogásában az ökológiával kapcsolatosan. Ahogy azonban újra átolvastam a könyvet, rá kellett ébrednem, hogy az ilyen hagyományos megközelítés a mai napig változatlan. Az időközben elért részeredmények továbbra is a humánközpontú világszemléletből sarjadzott jogi szülemények; törvények, nemzetközi megállapodások. Céljuk az emberi környezet óvása az ember érdekében, nem pedig az emberi társadalom fenntarthatóvá integrálása az ökoszisztémába.

Huszonkét év alatt iparágakká nőtte ki magát a természetvédelem néhány ága. Profittermelést várnak el a környezetkímélő termékektől, az állatvédelemtől, a hulladékhasznosítástól, az alternatív energiatermeléstől. Az olyan ágak, amik nem szolgálják a felhalmozást, mai napig háttérbe szorultak. A nukleáris energia termelésének veszélyei, a tengeri halászat, a veszélyeztetett fajok életterületeinek védelme mind elhanyagoltak.

***

Mindaz a természetvédelmi probléma, amire nincs gazdaságilag megtérülő alternatíva, a jelenlegi társadalmi rendszereink számára megoldhatatlan. A jogrendszer még mindig védi a felhalmozást, ezzel együtt büntetően lép fel az erőforrások pusztítása ellen, ám mindezt nem ökológiai, hanem emberi, tulajdonjogi szempontból tekintve.

A munka gépesítése nem az összemberiség életszínvonalát növeli, hanem csupán a profitot, ezzel tovább szélesítve a társadalmi szakadékot a szegényréteg és a gazdasági elit között.

Mindezen problémák egyik gyökere, hogy a jelenlegi oktatáspolitika nem cserélte fel a humáncentrikus nevelést ökocentrikusra.

Másik gyökere, hogy a pénzt nem markerként használják, hanem erőforrásként kezelik.

Harmadik gyökere, hogy a személyek társadalmi helyzetét demokratikus elvek alapján határozzák meg, nem személyiség-fejlettségük alapján.