2015/04/03

Debreczeni Dósa - Liliom és vér






Amikor először megláttam az Anjouk könyvsorozat Liliom és vér című részének videó trélerét, ahonnan Kecskés Csaba kapitány nézett vissza rám morc arccal, rögvest megfogalmazódott bennem a kívánság, hogy egy riport keretében többet is megtudjak a kisfilm létrejöttének körülményeiről:

– Kinek az ötlete volt, hogy videót forgassatok Bíró Szabolcs legújabb könyvéhez?
– Az ötlet Szabolcstól jött, mi meg lelkesen rábólintottunk, miért ne? A Csallóközi Anjou Károly Bandérium bár fiatal, de lelkes csapat, jó testvéreink, örömmel segítettük a  magunk szerény eszközeivel  a világra jövetelüket, azóta is nagy a barátság köztünk. Dunaszerdahelyen, a Vermes-villában töltöttünk egy tartalmas hétvégét, az eredmény meg a látható videó lett.
– Ti mit adtatok a történethez? Voltak saját jeleneteitek?
– Jellemzően mindent Szabolcs írt meg. Ez az ő története, és annak néhány fontosabb momentumát dolgozza fel a klip. A rendezést is ő vállalta. Ha az ember elolvasta a könyvet, utána megnézheti még egyszer, és helyére kerülnek a dolgok.
– Azóta kaptatok már újabb filmes felkérést? Debrecenben egészen híres történelmi könyvkiadó működik…
– Keresni még nem kerestek és mi sem terveztük, de ha felkeresnek, állunk elébe! Addig meg itt van a Pünkösd hétvége.
– Az tényleg itt van…
– Fellépünk Botkőn, ami ott van a Sárospataki vár mellett, majd Hollókőn. Ez a legsűrűbb hétvégénk áprilisban.
– További, irodalommal közös terveitek vannak még? Vagy ez tényleg csak egy ilyen egyszeri ötlet volt?
– A Könyvfesztiválon még fellépünk majd, április… várjál, megnézem… 25-én, a Millenáris parkban, hadi-hagyományőrző bemutató lesz, az Athenaeum Kiadó szervezésében, non-konform könyvtréler élőben.

– Láttam azóta néhány cikket, amiben viselettörténethez készült rólatok fotó. Ez is folytatása a Bíró Szabolccsal közös munkának?


– Teljesen. Magának a forgatásnak a része volt a fotózás is. Egyébként szerintem Szabolcs teljesen jól gondolja, hogy a témát, amit az irodalomban felvállal, ezzel az ismeretterjesztéssel karöltve tálalja. Már korábban elkezdte, és most jutott odáig, hogy felkérjen minket a fotókhoz, és mi nagy örömmel tettünk eleget a kérésének.
– Igen, emlékszem a mézsör készítéséről szóló cikksorozatra!
– No, igen. Azóta ez a vonal továbbfejlődött a viseletek, főként a hadi viseletek felé.
– Gondolom, lesz fegyveres része is.
– Részünkről annak aztán semmi akadálya! Bár, a láncos buzogány, vagy a glaive szakszerű alkalmazását, s főleg azok hatását bemutató fotók elég drasztikusak lennének.
– Tényleg, mostanában sokat hallani, hogy mindenféle középkori fegyverek használatát sporttevékenységgé emelik a hagyományőrzők. A hosszúkardvívásnak még valami nagyobb, nemzetközi tornája is lesz hamarosan a környéken. Ti foglalkoztok ezzel?
– Konkrétan nem. Legújabban a hosszúkardvívásnak alakult meg Magyarországon a sportszövetsége (ráadásul debreceni érintettséggel) sőt, ennek külföldön több válfaját is űzik, páncélban, avagy modern védőfelszerelésben. Az jó dolog, hogy ilyen sportok és versenyek vannak, viszont igazából az általunk felvállalt korszak is jóval megelőzi a klasszikus hosszúkardos időszakot, így nem igazán vagyunk érintettek a versenyekben. Mi már megmaradunk az Anjou-házi Carolus rex korszakának miliőjét, illetve helytörténeti vonatkozásainak, Debreczeni Dósa udvartartásának bemutatását célzó előadásainknál.
– És hogy látod; az elmúlt évtizedek alatt hogy alakult az érdeklődés a haditornász bemutatók iránt?
– Nem panaszkodom. Ennyi csapat még sosem volt az országban. Az utóbbi tíz évben divattá vált a hagyományőrzés. Rengetegen dolgozzák fel a különféle hadtörténeti korszakokat a legkülönbözőbb szinten és stílusban. Hála Istennek nekünk is van utánpótlásunk, évente egy-két főnél többet nem is vállaluk befogadni. Jelenleg két jelentkezőnk várja, hogy a Bandérium teljes jogú tagjává válhasson, sok helyen már hagyománynak számít a haditornász fellépésünk, és már harmadjára, hogy nyáron ott leszünk Nagyrábén, az Ifjúsági Napokon.
– Annak lesz valami történelmi vagy irodalmi vonatkozása?
– Nem, Tamás, ez a középkori ihletettségű program-rész a helyi önkormányzattal közös projektünk.
– Oké, csak tudod, én főleg könyvajánlókat szoktam írni, itt meg már volt szó fellépésekről, viselettörténetről, sportvívásról, filmforgatásról, könyvről azonban alig beszéltünk. Te mit ajánlanál?


– Hmm. Hát nem rég a kezembe akadt Gáspár András kibővített Ezüst félhold blues-a.
– Ó, a Tuan Kiadós? Az nekem is megvan! Téged megfog az ilyen alternatív történelmi fantasy?
– Ha egy jó koncepcióra épül, akkor miért ne? Azt sajnálom, hogy azóta se született folytatása.
– Úgy tudom, a hero fantasy dömpingje nyomta el ezt az újfajta kezdeményezést, amit akkoriban a Galaktika is támogatott. Nagy veszteség, hogy később se lettek követői.
– Az. Szégyen, hogy háromszáz forintért osztogatják a postán, miközben rengeteg kevésbé sikerült alkotást több ezer forintért tartanak a könyvesboltokban!
– Ez a történet nem túl szerencsés. Először még a debreceni Art Phoenix adta ki… de jó, akkor ez lesz a következő könyvajánlóm tárgya.
– Bár a könyvkiadás néha teljesen érthetetlen számomra egyszerű olvasóként, de a helyzet nem reménytelen, jönnek az Anjouk, legalább lesz mit olvasnom! 
– Köszönöm a beszélgetést!

– Szívesen, köszönöm a megkeresést!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése