Amikor először megláttam az Anjouk könyvsorozat
Liliom és vér című részének videó trélerét, ahonnan Kecskés Csaba kapitány
nézett vissza rám morc arccal, rögvest megfogalmazódott bennem a kívánság, hogy
egy riport keretében többet is megtudjak a kisfilm létrejöttének
körülményeiről:
– Kinek az ötlete volt, hogy videót
forgassatok Bíró Szabolcs legújabb könyvéhez?
– Az ötlet Szabolcstól jött, mi meg lelkesen
rábólintottunk, miért ne? A Csallóközi Anjou Károly Bandérium bár fiatal, de lelkes csapat, jó
testvéreink, örömmel segítettük a – magunk szerény eszközeivel – a világra
jövetelüket, azóta is nagy a barátság köztünk. Dunaszerdahelyen, a
Vermes-villában töltöttünk egy tartalmas hétvégét, az eredmény meg a látható
videó lett.
– Ti mit adtatok a történethez? Voltak
saját jeleneteitek?
– Jellemzően mindent Szabolcs írt meg. Ez
az ő története, és annak néhány fontosabb momentumát dolgozza fel a klip. A
rendezést is ő vállalta. Ha az ember elolvasta a könyvet, utána megnézheti még
egyszer, és helyére kerülnek a dolgok.
– Azóta kaptatok már újabb filmes
felkérést? Debrecenben egészen híres történelmi könyvkiadó működik…
– Keresni még nem kerestek és mi sem
terveztük, de ha felkeresnek, állunk elébe! Addig meg itt van a Pünkösd
hétvége.
– Az tényleg itt van…
– Fellépünk Botkőn, ami ott van a Sárospataki
vár mellett, majd Hollókőn. Ez a legsűrűbb hétvégénk áprilisban.
– További, irodalommal közös terveitek
vannak még? Vagy ez tényleg csak egy ilyen egyszeri ötlet volt?
– A Könyvfesztiválon még fellépünk majd,
április… várjál, megnézem… 25-én, a Millenáris parkban, hadi-hagyományőrző bemutató
lesz, az Athenaeum Kiadó szervezésében, non-konform könyvtréler élőben.
– Láttam azóta néhány cikket, amiben
viselettörténethez készült rólatok fotó. Ez is folytatása a Bíró Szabolccsal közös
munkának?
– Teljesen. Magának a forgatásnak a
része volt a fotózás is. Egyébként szerintem Szabolcs teljesen jól gondolja,
hogy a témát, amit az irodalomban felvállal, ezzel az ismeretterjesztéssel
karöltve tálalja. Már korábban elkezdte, és most jutott odáig, hogy felkérjen
minket a fotókhoz, és mi nagy örömmel tettünk eleget a kérésének.
– Igen, emlékszem a mézsör készítéséről
szóló cikksorozatra!
– No, igen. Azóta ez a vonal
továbbfejlődött a viseletek, főként a hadi viseletek felé.
– Gondolom, lesz fegyveres része is.
– Részünkről annak aztán semmi akadálya!
Bár, a láncos buzogány, vagy a glaive szakszerű alkalmazását, s főleg azok hatását
bemutató fotók elég drasztikusak lennének.
– Tényleg, mostanában sokat hallani,
hogy mindenféle középkori fegyverek használatát sporttevékenységgé emelik a
hagyományőrzők. A hosszúkardvívásnak még valami nagyobb, nemzetközi tornája is
lesz hamarosan a környéken. Ti foglalkoztok ezzel?
– Konkrétan nem. Legújabban a
hosszúkardvívásnak alakult meg Magyarországon a sportszövetsége (ráadásul
debreceni érintettséggel) sőt, ennek külföldön több válfaját is űzik,
páncélban, avagy modern védőfelszerelésben. Az jó dolog, hogy ilyen sportok és
versenyek vannak, viszont igazából az általunk felvállalt korszak is jóval
megelőzi a klasszikus hosszúkardos időszakot, így nem igazán vagyunk érintettek
a versenyekben. Mi már megmaradunk az Anjou-házi Carolus rex korszakának
miliőjét, illetve helytörténeti vonatkozásainak, Debreczeni Dósa
udvartartásának bemutatását célzó előadásainknál.
– És hogy látod; az elmúlt évtizedek
alatt hogy alakult az érdeklődés a haditornász bemutatók iránt?
– Nem panaszkodom. Ennyi csapat még
sosem volt az országban. Az utóbbi tíz évben divattá vált a hagyományőrzés.
Rengetegen dolgozzák fel a különféle hadtörténeti korszakokat a legkülönbözőbb
szinten és stílusban. Hála Istennek nekünk is van utánpótlásunk, évente egy-két
főnél többet nem is vállaluk befogadni. Jelenleg két jelentkezőnk várja, hogy a
Bandérium teljes jogú tagjává válhasson, sok helyen már hagyománynak számít a
haditornász fellépésünk, és már harmadjára, hogy nyáron ott leszünk Nagyrábén,
az Ifjúsági Napokon.
– Annak lesz valami történelmi vagy
irodalmi vonatkozása?
– Nem, Tamás, ez a középkori ihletettségű
program-rész a helyi önkormányzattal közös projektünk.
– Oké, csak tudod, én főleg
könyvajánlókat szoktam írni, itt meg már volt szó fellépésekről,
viselettörténetről, sportvívásról, filmforgatásról, könyvről azonban alig beszéltünk. Te mit ajánlanál?
– Hmm. Hát nem rég a kezembe akadt
Gáspár András kibővített Ezüst félhold blues-a.
– Ó, a Tuan Kiadós? Az nekem is megvan!
Téged megfog az ilyen alternatív történelmi fantasy?
– Ha egy jó koncepcióra épül, akkor
miért ne? Azt sajnálom, hogy azóta se született folytatása.
– Úgy tudom, a hero fantasy dömpingje
nyomta el ezt az újfajta kezdeményezést, amit akkoriban a Galaktika is
támogatott. Nagy veszteség, hogy később se lettek követői.
– Az. Szégyen, hogy háromszáz forintért
osztogatják a postán, miközben rengeteg kevésbé sikerült alkotást több ezer
forintért tartanak a könyvesboltokban!
– Ez a történet nem túl szerencsés.
Először még a debreceni Art Phoenix adta ki… de jó, akkor ez lesz a következő
könyvajánlóm tárgya.
– Bár a könyvkiadás néha teljesen
érthetetlen számomra egyszerű olvasóként, de a helyzet nem reménytelen, jönnek
az Anjouk, legalább lesz mit olvasnom!
– Köszönöm a beszélgetést!
– Szívesen, köszönöm a megkeresést!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése