Mindig nagy derültséggel tölt el, amikor nagyszakállú bölcsességként, netán tudományos teóriaként olvasok viszont valami olyan gondolatot, amin nekem - és a többi, még valóban széleskörű és összefüggéseiben megismertető tananyagon nevelkedett társamnak - az érettségiig át illett rágnunk magunkat.
Mi az anyag?
Egy hullám természetű egységekből felépülő rendezett halmaz, fizikai tulajdonságokkal
Mi az idő?
A változás mértéke, mértékegysége a sumér kultúrából örökölt hatvanas számrendszerben számított perc, és a Naprendszer inerciarendszerének Földről érzékelhető, periodikus változásai.
Mi az élet?
Az energiaáramlás anyagkombinációkon keresztül történő szabályozása.
Mi az élet célja?
Az alacsonyabb energiaszintre juttató rendszerek folyamatos változásokon keresztüli fejlődése.
Mi az emberi lét célja?
Ennek a fejlődésnek a továbbvitele a szerves anyagrendszerekből a szervetlen anyagrendszerek felé.
Mi a halál?
Részvétel ökológiai rendszerünk anyagi körforgásában.
Van-e lélek?
Amennyiben a hullámtevékenységeket fenntartó energiát annak nevezzük, igen.
Van-e Isten?
Isten mindenkinek ott kezdődik, ahol a tudománya véget ér.
Idáig mindenki eljuthat tizenéves korára, aki csak veszi a fáradtságot, és a tankönyveiben található ismereteket alaposabban végiggondolja. Persze utána érdemes elgondolkoznia azon is, hogy mik a társadalom szabályai, és ő ezekkel játszva hogyan szeretné elérni, hogy ne legyen gondja hideggel, éhezéssel, társadalmi megítéléssel. Persze, aki ezt nem fogja fel, azt kényszerítik a társadalmi megfelelésre, és egy társadalmat éppen emiatt jellemez mindennél jobban, hogy mennyit kell alkalmaznia a kényszerből:
Minden társadalom saját magának neveli ki az egyedeit. Erre hozza létre az államformáját, ehhez tartja fent, e célból fejleszti. Ugyanis az államnak semmi más értelme nincs, mint a jövő generációk minél jobb és alaposabb felkészítése, az ehhez szükséges környezeti és szellemi feltételek megteremtése. Nem az egyedekről szól, hanem a társadalom egészéről, a generációk egymásutánjairól. A helyes működés egy mellékterméke az általános egyéni jólét. Aki mindez átlátja, érti a rendszer működését és megtalálja benne a helyét, az szükségszerűen arra az életszínvonalra jut, amit a társadalma optimálisan biztosítani képes számára.
Ha viszont a társadalom rosszul működő államot tart fent, az elsőként az egyedei neveltetésében fog kiütközni: megjelennek a parazitái, a szipolyai, sőt, akár a gyilkosai is. Olyan szabályok jönnek létre, amiben a társadalmat építő egyedek az optimálisnál alacsonyabb életszínvonalat képesek csak elérni, mivel a többlet a társadalomra nézve haszontalan, káros tevékenységgel foglalkozóknak jut.
Itt eltolódik a fókusz: a társadalmi célról a jövő generációról az egyén, vagy a saját utód felé.
Továbbá nem működik az immunitása más társadalmak felé: beereszt olyan hatásokat, amik az ő energiáit, többleteit elvonják egy másik társadalom felé. Ennek az immunitásnak szintén társadalmi szinten kell megfelelni:Egy társadalom ugyanis természetes úton egy övénél jobban működő társadalom részévé válik, átvéve annak kulturális jegyeit, államformáját. Unió képződik - társadalmak tömbösödése egységes államforma alatt.
Amíg ez a multinacionalizálódás konfliktus nélküli folyamat, addig ugyanúgy a jól működő társadalom ismérve, mint az általános jólét emelkedése és ezzel az egyedek optimális életszínvonalának javulása.
A rossz társadalmi berendezkedések terjeszkedése általában beteges folyamat: saját magában generált hiányait kell - akár végletes konfliktusok útján is - kívülről pótolnia.
A betegség okai szintén jól ismertek mindazon tájékozott tizenévesek számára, akik megfelelő környezetet és oktatást kaptak, továbbá megtanították őket logikusan gondolkozni:
Van a pénz, ami eredendően a munka mértékegységéül szolgált, de időközben virtuális értéket kapott, elvont fogalommá vált, egy társadalom termelékenységének kifejezőeszköze lett. Ezzel együtt teljesen eltávolodott az egyén tényleges fizikai és/vagy szellemi munkavégzésnek mértékétől, így ma már csak az számít, melyik társadalomban végzi a munkát, nem az, hogy mit és mennyit. Mivel a társadalomnak, az általa fenntartott államnak és oktatásnak egyenes következménye a gazdasági termelékenység, ugyanúgy lehetséges a helyesen működő társadalom jóléte egy törpeállamban, mint egy birodalomban, vagy egy unióban. A fordítottja is igaz.
A másik nagy társadalmi lépfene az állam, mint szervezet kisajátítása a társadalomból. Mindegy, hogy egy társadalmi réteg, egy gazdasági csoport, vagy egy fegyveres szervezet teszi meg, ennek az állapotnak a fenntartásához onnantól aránytalanul nagy energiát kell befektetnie, amit mindet a társadalom alapvető céljaitól, a jövő generáció nevelésétől, oktatásától, környezetük fejlesztésétől von el. Ennek egyik rákos burjánzása a nyugdíj. A társadalomtól elsajátított állam vezetői a társadalomtól elvont többletek egy részét visszaforgatva egy függőségi viszonyt alakítanak ki a már termelésben részt nem vevő társadalmi réteggel. Ugyanezt alakítja ki - további rákos burjánzásként - a többi termeléstől elhatárolt, leszakított társadalmi réteggel: a gyerekekkel, az anyákkal, a munkanélküliekkel, a fogyatékosokkal, a kisebbségiekkel.
Miközben az állam feladata csak az volna, hogy fenntartsa a társadalom egészséges fejlődéséhez és fennmaradásához szükséges rendszert:
A megfelelő színvonalú oktatást, a megfelelő fejlettségű környezetet.
- Megfelelő védettséget adjon a törvénykezésével a társadalmi szabályok ellen vétő külső-belső veszélyforrások ellen.
- Felkészítse a jövő generációt a munkavégzésre, a tudományos fejlődésre, a gyereknevelésre, családi életre, időseik gondozására, társadalmi döntések felelős meghozatalára.
- A társadalom minden egyedének megfelelő alapszintű jövedelmet biztosítson az élethez, a többletet pedig visszaforgassa a további fejlődéshez többlet-jövedelem és építkezések/beszerzések formájában.
A helyesen működő társadalomban, amelyiktől nem sajátították el az államot, nincs szükség állami irányítású kultúrára, szociális rendszerre, közgyógyellátásra, fegyveres rendfenntartó testületre, nincs bürokrácia, paraszolvencia és a korrupció. Ezek mind a kényszeresen fenntartatott állam eszközei.
A harmadik fene a verseny. A társadalom fókusza itt torzult a legnagyobbat, hiszen amíg az előző kettő - a pénz és az állam - valamilyen szinten működik,addig a verseny leginkább egy olyan hajszává fajult, ahol a cél egy szakadék túloldalán van.
A társadalmak versenye irányulhatna a nevelés és oktatás színvonalára, minél tökéletesebb államrendszer kialakítására, az általános jólét, vagy a tudományos fejlődés emelkedésére. Ehelyett mire irányul? Termelékenységre, piaci részesedésre, valutatartalékra, fegyverre. Ehhez viszont vásárlóvá kell hülyíteni, pénzfüggőségbe kell hajszolni, ellenséggé és vérszomjas katonává kell alázni társadalmak egyedeit. Mindez viszont pont nem azzal fog sikerülni, hogy széles látókörű, egészséges lelkületű, fejlett etikai érzékkel bíró állampolgárokká neveljük őket. Ezért a legveszélyesebb a verseny: egymás és önmaga ellen hajtja a társadalmakat.
Minden lelkes, értelmes fiatal eljut erre a pontra az életében, aztán kap néhány pofont az első munkahelyén, amitől hamar rájön, hogy ez az utópia még Hollywoodnak is sok, ezért jobb, ha mihamarabb kitanulja a valós élet szabályait, és filozofálgatás helyett igyekszik megragadni a kínálkozó lehetőségeket; próbál fellelni minél több kiskaput, befolyása alá terelni minél több balekot, különben a Maslow piramis pincéjében találja magát.
Ilyenkor jó, hogy legalább van egy pár olyan ember, mint például ez a Peter Jackson. Ad nekünk egy kis színes, 3D-s álomvilágot, ahol van működő Megye, a társadalmi jólétért aggódó Gandalf és a természetért felelős Radagast, a gonoszokat pedig öntelt hülyéknek ábrázolják, nem holmi Béke Nobel díjjal jutalmazzák.
Minden adott is hozzá, hogy elhiggyem, ez is egy valóság, hiszen ugyanazok a hullámtermészetű alkotórészecskék alkotják, mint engem. Viszont, amikor az aranyba öntött Szmaug kirepül Tóváros felé, szertefoszlik a varázs.
Miért?! Mi akadályozta meg, hogy kitakarítson néhány befürdött törpöt a fészkéből, mielőtt elszáll rendet tenni a feltételezett ember szövetségesek között?
Miért kellett hülyét csinálni a törpékből, akik elvakultan - arany! arany! arany! - futnak a vesztükbe, nem vonulnak vissza tolkieni bölcsességgel a titkos bejáró folyosójába... egyáltalán hová tűnt az eredeti sztori cselekménye?
Még az kéne, hogy a végén a négy nép csatája után Kili feleségül vegye az elf harcoskislányt, a vasdombiak meg egy törpeként vessék térdre magukat a mindent túlélő Thorin előtt...
Beorn, a maga természetközeli gazdaszerepével még jobban háttérbe szorult, mint a behozott, pipogya tekintetű Radagast, mintha csak az új-zélandi kerttörvény bevezetése miatt nem szeretnének kellő hangsúlyt adni az öreg Tolkien ökocentrikus világnézetének, ami ezen a mesén keresztül is messze világít. Már Bombadil Toma elhanyagolása is súlyos vétség volt a Gyűrűk Ura filmekben, nem beszélve az elfek asszaszinná konvertálásáról a hihetetlen effektekkel tűzdelt akciójelenetekben. Ha két elf erre képes, egy kisebb különítmény kitakarítaná Mordort.
Oké, nagyon tetszett a film, mint szórakozás, de a valósághoz más is kell a 3D-s hologrammon túl: logika.
Logika, ami nélkül nem lesz világvallás egy próféta tanításaiból, törvény egy megfigyelésből, államrend egy kiáltványból.
Logika, ami nélkül megmosolyogni való érdekességgé válik minden nagyszakállú bölcsességnek, meg tudományos teóriának szánt okoskodás.
Mint ez is, ami ennek a bejegyzésnek a megírásár sarkallt:
http://maga-a-valosag.hu/?page_id=588
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése